A Nyugati pályaudvar elődjének, az indítóháznak helyén a 19. század utolsó előtti évében, 1898-ban modern, harminchét lakásos bérház épült, amelynek aljában garázst is kialakítottak. Ennek a kocsiszínnek a helyén nyílt meg 1912. október 30-án a Ferenczy Kabaré, amely mindössze három bemutató után be is zárt. A terem tulajdonosai a következő év novemberében Paulini Bélanak adtak lehetőséget egy újabb színház megnyitására – ez lett a Pesti Kabaré, amely még rövidebb időt élt meg: két hónapig létezett. A helyet aztán 1916-ban Sziklay Kornél komikus színész vette át. Áttörette a körúti falat és a színház főbejáratát áttette a Teréz körútra, azonnal nagyobb nyilvánosságot biztosítva az Érdekes Kabarénak, mely 1917 nyaráig működött. Az addig legsikeresebb igazgatónak Bella Andor bizonyult: 1917. szeptember 18-án nyitotta meg az Intim Kabarét, mely ezen a néven 1923. december 1-jéig működött. Ezután Terézkörúti Színpad nevet kapta, melynek az igazgatója a legendás Salamon Béla volt, ügyvezető igazgatója Roboz Aladár, művészeti igazgatója Nagy Endre. A színpadot megnagyobbították és megszüntették a földszint oldalpáholyokat Dévényi Frigyes tervei alapján.
Ebben a színházban, ezen a színpadon jelent meg először Vadnai László feledhetetlen Hacsek és Sajó párosa, Komlós Vilmos és Herczeg Jenő alakításában, és itt konferált először Kellér Dezső. A kabaré tizenöt éven át működött. Majd megalakult a Kamara Varieté 1939-ben, amely Artista Varieté néven folytatta a működését 1951 és 1954 között, ezután visszakapta korábbi nevét. Nonstop műsorok futottak 1952-től több mint húsz éven keresztül. Egy-egy élvonalbeli színművész, többek közt Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda, Kabos László, Rátonyi Róbert, Tolnay Klári vendégszereplésével megerősített, kabarétréfákkal, ének-, zene-, tánc- és artistaszámokkal „elegyített” műsorok váltották egymást. A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat 1959-ben átépíttette a színházat, mivel az artistaszámokhoz még nagyobb színpadra volt szükség. Ekkor készült el az új előcsarnok is, mely összeköti a Jókai utcát a Teréz körúttal.
A Kamara Varieté 1977-ben bezárt, majd egy év múlva, 1978. október 4-én Játékszín néven nyílt meg újra. Elsősorban befogadószínházként működött, de létrehoztak saját produkciókat is. Az első ilyen jellegű bemutató Shakespeare Hamlet című műve volt, Kozák Andrással a címszerepben, Kőváry Katalin rendezésében és átdolgozásában, a Kaláka együttes közreműködésével. Itt volt az ősbemutatója 1981-ben Kornis Mihály Halleluja című drámájának Zsámbéki Gábor rendezésében a budapesti Nemzeti Színház produkciójaként. A díszletet Csányi Árpád, a jelmezt Schaffer Judit tervezte. A főbb szerepeket Agárdy Gábor és Márton András játszották. Az előadás komoly politikai bonyodalmakat okozott, hiába nyerte el a kritikusok szavazatai alapján a legjobb magyar dráma díját, azonnal betiltották.
A Játékszín tíz éves születésnapjára, 1988-ban, ismét teljes felújítást végeztek, ezzel összesen 93,5 négyzetméterrel növelve a színház alapterületét, ekkor nyílt lehetőség a büfé kialakítására. A társasházban megvásároltak két lakást is, ezekből alakították ki a zsinórpadlást, valamint az emeleti irodahelyiségeket. A színházat Bicskri Gábor, majd Giricz Mátyás igazgatta egészen 1982. decemberéig, amikor tíz éven át Berényi Gábor vette át az irányítást, aki nagy hangsúlyt fektetett a huszas-harmincas évek népszerű magyar vígjátékainak, elfeledett műveinek újrafelfedezésére. Újabb tíz év múlva, 1992-től Balázsovits Lajos lett a Játékszín igazgatója, aki nemcsak fölfrissítette a repertoárt közkedvelt kortárs magyar és külföldi színművekkel, olyan művészeti tanácsadókkal, mint Ungvári Tamás vagy Böhm György, hanem a DLA dolgozatát is a Játékszín történetéről írta. Az ezredforduló felé, 1999. április 1-től a Játékszín hivatalos neve Teréz körúti Színház Közhasznú Társaság lett, mígnem 2012. július 30-án, az állami támogatások megvonásának következtében kénytelen volt bezárni a színház. Úgy látszott, a Teréz körút 48-ban véget ért egy színháztörténeti korszak.
Ám mindössze három hónap múlva – a színházépület megnyitásának 100. évfordulóján – sikerült magánszínházként megmenteni.
Friss koncepció mentén kezdték el megújítani a Játékszínt tulajdonosai, Bank Tamás ügyvezető igazgató és Lévay Viktória színművész. Évi száznegyvenezer nézővel, több mint 400 előadással, közel nyolcvan színművésszel színes repertoár alakult ki. A cél: az igényes könnyedséggel való szórakoztatás, és ennek sikerét az esténkénti teltházak vissza is igazolják. A Játékszín évadról évadra törekszik meglepetésekkel, újdonságokkal szolgálni, olyan előadásokat létrehozni, amelyek csak itt láthatók, amihez hasonló nincs más színházak kínálatában.
Mindeközben 2013 nyarán felújították az előcsarnokot, létrehozták a Művészbejáró Klub & Bistrót, amely már inkább egy kávéház, mintsem egy szokványos színházi büfé hangulatát idézi. Itt kapott helyet a Julius Meinl Színpad, ahol gyakorta tartanak izgalmas esteket, és havi rendszerességgel a Libertine irodalmi reggeliknek is otthont ad, ahol kötetlen hangulatban lehet találkozni írókkal, költőkkel és friss könyvekkel az ötletgazda, Szabados Ági szerkesztő-műsorvezető társaságában.